Hegyi Zoltán Imre: Mit is tanultam / Négy kvartett

Versek

---

„Valahol ott, sírás és örök öröm origóján van a pillanat. Tekintsük úgy, hogy nullpont.” (Hegyi Zoltán Imre: Palotai tornyok)

Belelapozó – a kötet fülszövege

A legjobb védőbeszéd, ha elmeséled az életedet. Minél aprólékosabban. A hozott anyag – habitus, képességek, képtelenségek, kisgyerekkori hatások –, majd az életmozzanatok szoros egymásra épülése megindokolhat szinte mindent. Védőbeszédre azonban, gondolható, csak bűnösök és vétkesek szorulnak, ám akiket a földi igazságszolgáltatás ártatlannak is minősít a szokásos és elítélendő romlottságokban, még mindig gyanúsíthatók – és a lelkiismeret legtöbbször meg is indítja a gyanúpert – a szeretetlenség bűnével és a hiábavalóság vétkével. Hegyi Zoltán Imre, ahogy a verseiből egyértelműen olvasható, a hiábavalósággal küzdött, hiábavalónak ítélte az életét, és a fentebb is említett szoros, determinisztikus láncolatot kellett megtörnie ahhoz, hogy új sorspályához, és ezzel feloldozáshoz jusson. Döntés kérdése? Ó, dehogy. Megélt élet és hozott anyag végtelenül mélyreható, évekre, évtizedekre is húzódható vizsgálata, értelmezése, a tanulságok levonása forgatja el, jó esetben, odabent az iránytűt… Hegyi Zoltán Imre lírai epizód-felvillantások során át enged közel minket – mindenkit, aki kellően nyitott rá – ehhez az elbeszélhetőség határait is súroló forgatás-történethez.

Kállay Kotász Zoltán

Könyvbemutató

A verseskötet bemutatója Piliscsaba-Klotildligeten, a Kiskopár Kávézó és Sörözőben, 2019. október 26-án. A szerzővel Kállay Kotász Zoltán beszélget.

Hovatovább

• Két vers a kötetből | Képírás
• Irodalmi szabad rablás – a szerző versblogja (archív)